Gyűlöletem kezdete a 90-es évek elejére datálható. Még javában uralkodott nagy, nemzeti Hóbaglyunk (Boross Péter), amikor ez a narancsszínű undormány már az ártatlan gyermekek felé is elkezdte nyújtogatni rettenetes csápjait. Általános iskolás voltam, de - talán kissé megszállott módon, és köszönhetően az Uborka című "politikai salátának" - egész jól képben voltam az akkori politikai élettel kapcsolatban. Tudtam, mely pártok jutottak be a parlamentbe, sajnáltam az Agrárszövetséget, én is haragudtam Antall Józsefre azon az ominózus vasárnap estén.
Történt aztán, hogy egyik barátom egy narancsszínű fideszes kitűzővel állított be az iskolába. Bizony, maga Orbán Viktor ajándékozta ezt neki, és még a kis fejét is megsimogatta. Ez a találkozó akkora hatással volt rá, hogy minimum két választáson be is húzta az ikszet a "nemzeti" oldalra. Én még akkor nem határoztam el, hogy "csakazértse" fogok ilyet tenni. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni...
Na de lássuk, azóta mivel sikerült ennek a Fidesz nevű borzadálynak kivívnia nem kifejezetten megtisztelő utálatomat.
Megosztás
Hosszú órákig lehetne sorolni, mivel igyekeztek és igyekeznek a mai napig megosztani a népet. Oszd meg és uralkodj? Inkább úgy mondanám: oszd meg, és mosd ki az agyát. Már a másik felének, amelyiket sikerült meghülyítened.
Arra talán sokan emlékeznek, amikor a 2002-es választás első fordulója után azt mondták: aki velük van, az ő győzelmüket akarja, az viselje a kokárdát, ezt a szép - akkor még nem szitokszóként értelmezendő - nemzeti jelképünket március 15-től egészen a választás napjáig, ami április 7-ére volt kiírva. Ezzel máris megutáltatták pár millió emberrel e szerencsétlen háromszínű szalagot .
"A haza nem lehet ellenzékben!" Mondta Orbán Viktor pár héttel a 2002-es vereség után. Ezzel gyönyörűen szembeköpve mindenkit, aki nem rájuk szavazott. Mert ők a haza, a nemzet... Kifordul az ember bele.
Úgy általában véve is felfedezhető egyfajta kiválasztottság érzet a fidesz-szimpatizánsokban. Egy olyan "vagyunk mi, és vagytok ti" üzenet jön belőlük, ami jelképezi azt, hogy itt magyarnak csak az számít, aki a "nemzeti oldal" véleményét osztja.
Köpönyegforgatás
Erre is fel lehetne sorakoztatni számtalan példát. A Fidesz kezdetben inkább liberális, mint jobboldali-"nemzeti" pártként definiálta magát. Egyesek szerint a parlamentben elhangzott egy "Csuhások, térdre, imára!" mondat is Orbán szájából, de erre nincs perdöntő bizonyíték. Az viszont egyértelmű volt, hogy a párt határozottan az egyházakkal szemben pozícionálta magát. „Vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be
közvetlenül a politikai életbe?” - kérdezte Orbán 1991-ben.
Ma már elképzelhetetlen, hogy ilyet merészelne. Valamikor '94 körül történhetett a nagy pálfordulás, és ettől fogva kedvenc narancsosaink - természetesen a szavazóbázis gyarapításának érdekében - egyre inkább kezdik rátenni a mancsukat az ország könnyebben befolyásolható, úgynevezett hívő rétegére. Így lett szép lassan istenhitből orbánhit. Sajnálatos módon az egyházak állami támogatásának mértéke nemhogy töretlen, de egyenesen emelkedő tendenciát mutat. Ráadásul elszámolniuk sem kell a pénzzel... Na erről lehetne egyet népszavazni: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egyházak továbbra állami pénzből tartsák fenn (szedjék meg) magukat, avagy éljenek meg a híveik által felajánlott pénzből?" Na és nem utolsósorban: el a kezekkel az iskoláinktól!
Bunkóság
Én még elegánsan győzni/veszíteni tudó fideszest nem láttam. Lehet, hogy van ilyen, de jól rejtőzhet valahol. Ha győznek egy parlamenti választáson (eddig kétszer volt erre példa), máris megy a melldöngetés, hogy végre " Nemzeti Kormány Lett A Magyar Népnek" egy igazságos szavazáson. Ha buknak (választási esélyesként ez eddig szintén két alkalommal fordult elő): "Követeljük a szavazatok újraszámolását! Választási csaláááás!!!" Hol van ehhez képest az MSZP ócska narancsos buktája 2006-ból.
Egyes ellendrukkerek szájából is hallani, hogy bizonyos Pokorni Zoltán a normálisabb fideszesek közül való. Ha a normális ember fogalma azt jelenti, hogy a neki nem tetsző riporteri kérdésre fürdőskurvaként reagálunk, akkor valóban az. Íme egy közös jelenete Kálmán Olgával az ATV Egyenes beszéd című műsorából:
Az is sokat elmond egy párt embereiről, ahogy kaján vigyorral élnek vissza a "választópolgárok felhatalmazásával". Be lettek szavazva a parlamentbe, és innentől kezdve mi vagyunk őértük. Újságírók akarnak itt mindenféle kérdéseket feltenni? Kik ők hozzám, a kétharmaddal megválasztott parlamenti képviselőhöz képest?
A 444.hu remek kis összeállításában látható, mekkora a sötétség a Fidesz bugyraiban. Rendben van, hogy holmi képviselőcskék, miniszterek nem gondolkodhatnak önállóan, de ki lehetne ezt kulturáltan is fejezni.
Kedvencem a parasztok között sötét bunkónak számító debreceni polgármester, Kósa Lajos reakciója egy RTL klub által feltett, szokatlanul "pimasz" kérdésre:
Hoppá, Lajoska elfelejtette, hogy nem a debreceni lakájmédia munkatársával áll szemben.
Cinizmus
Felsőbbrendűség és pökhendiség uralkodik a Fidesz padsorai között. Ők kérem szépen már valakik. Letettek valamit az asztalra. Jár nekik a képviselői és még ilyen-olyan költségtérítés, laptop, miegymás. Nem csoda, ha lenézik azokat, akik nem voltak ennyire "ügyesek".
Lázár Jánosnak volt bőr a képén ezt mondani: "Akinek nincs semmije, az annyit is ér." Örömteli, hogy neki bejött az élet, és nem kell a versenyszférában nap mint nap bizonyítania rátermettségét. Büszke lehet rá az őt polgármesteri székbe ültető hódmezővásárhelyi lakosság.
Másik kedvencem a miskolci Zsiga Marcell. Szállóigévé vált mondata: "Biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból. Biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból. Igen. Azt hiszem, igen."
Ez a szerencsétlen nyomorult annyit sem adott a látszatra, hogy képes volt "véletlenül" két helyről is költségtérítést felvenni ugyanarra a célra, majd közpénzből leaszfaltozni azt az utcát, ahol a telke van - de csak a telekig, hadd járjon továbbra is mocsokban az utca másik, szerencsétlenebbik fele, azok, akik nem kapartak ki maguknak zsíros alpolgármesteri állást.
Az, hogy gazdaság terén sem hasít különösebben ez a kormány, mindenki érzi a saját bőrén. Legfeljebb ha fideszhívő, másokat tesz felelőssé. Még 2010-ben, a kampány alatt hangoztatták nagy mellénnyel: "Megvédjük a magánnyugdíjakat!" Köszönjük szépen, sikerült is megvédeni mindet, na kitől? Persze, hogy a jogos tulajdonosoktól, vagyis tőlünk. Ami mára szépen el is fogyott. Na erről mikor ír majd az MNO, Heti Válasz, mikor számol be róla a seggnyaló Hír Tv, ahelyett, hogy zugkocsmákat nyomjon fel?
Birkanevelde
A Fidesz nem szereti a gondolkodó embereket. Eleve irtózik attól, hogy bárki bármilyen döntését, eszméjét megkérdőjelezze, lásd újságírók, letiltott Puzsér-interjú, külföldi szakemberek lehülyézése - a témához kapcsolódó érvek nélkül stb.
Nekem se miniszterelnök, se parlamenti párt ne mondja meg, hogy hány gyerekem legyen, mehetek-e külföldre dolgozni... Na itt álljunk még meg egy pillanatra. Bár nem a Fidesz, annál inkább a farkincájába kapaszkodó KDNP emberéről van szó, az alábbi eset tökéletes példája annak, hogy a kormánypártok hülyére veszik itt a népet. Bizony Azbej Trisztán, a KDNP ifjúsági szervezetének alelnöke, és a Gyerehaza Alapítvány alapítója Izraelbe ment dolgozni.
Ejtsünk még szót a Bencsik András nevével fémjelzett Birka, akarom mondani Békemenetről. Milyen szép is az, ha sikerült párszázezer agyatlant meghipnotizálnunk, akiknek nem az számít, hogy mit mondanak odafent, hanem az, hogy kik mondják. Ha a Fidesz mondja, akkor nemzeti igazság, de ha a csúnya bukott "balodal" jön ezzel, akkor csak a vesztünket akarja. Csak füttyent a párt, és ezek menetelnek. Hova, s miért? Arra nemigen tudnak válaszolni, mert szerelmesek Viktorba.
Nagy itt a baj, emberek.
