Magyarországon a jogosítvány megszerzésének első feltétele a KRESZ-vizsga letétele. A tananyagban világosan le van írva, hogy mikor kötelező a személygépkocsival való irányjelzés. Ha irányváltoztatást hajtunk végre, ez az esetek 99 százalékában irányjelzésre kötelez bennünket. De szép is volna, ha ezt mindenki betartaná.
A hazai autósokat nem fenyegeti az a veszély, hogy túlságosan szabálykövetők lennének - gondolhatunk itt a mindennapos gyorshajtásra, megállni tilos és STOP táblák figyelmen kívül hagyására stb. Ami viszont engem legjobban idegesít, az a nyamvadt irányjelző következetesen és pofátlanul történő leszarása. Az alábbi helyzetekben számíthatunk nagy biztonsággal arra, hogy a közlekedők jelentős része elmulasztja e kötelességét:
Sávváltás: Ha nem túl sűrű a forgalom, olyan 70 százalékra tenném azok arányát, akik magasról tesznek a többiekkel is tudatni, hogy irányt változtatnak. Simán bevágnak elém index nélkül, azt gondolván: "Há' lássa, mit csinálok, minek jelezzem?". Tapasztalatom szerint, ha sűrűbb a forgalom, vagy dugó van, valami rejtélyes okból mégis megtalálja a paraszt azt a nyamvadt kis kart, és sírásra görbülő szájjal könyörög mellé, hátha beengedi valaki maga elé. A még itt sem indexelő, csak a kocsi orrát erőszakkal benyomó türhők már egy másik kategória.
Körforgalomból ki: Tudjuk jól, fejünkbe lett verve, hogy körforgalomba befelé menet nem szükséges, kifelé viszont annál inkább kell, és kötelező is indexelni. Mindössze azért, hogy a behajtani váró szerencsétleneket értesítsd róla, hogy szabad a pálya, nem kell elsőbbséget adniuk neked. Hányszor, de hányszor átkozódtam már, amikor a gyökér nem jelezte kihajtási szándékát, és emiatt már nem volt időm belépni a szorosan mögötte érkező miatt. Minek jelezze az irányváltást, hisz nem az ő problémája ez. Fontosabb dolgai vannak!
Előzés: A közlekedés egyik legveszélyesebb manővere. Mégis gyakori, hogy az úgynevezett villantós márkájú gépjárművek (BMW, Audi, Mercedes) vezetői - jelezvén felsőbbrendűségüket - nem nézik annyiba sem a "lenyomott" közép- vagy annál gyengébb kategóriájú autót vezető sofőrt, hogy előzési szándékukat jelezzék. Különösen veszélyes ez, ha az előttük lassabban haladó jármű gyanútlanul balra szeretne kanyarodni - természetesen irányjelzővel. Bár a KRESZ szerint a sávba visszatérést is jelezni kell, ezt meglátásom szerint 90 százalék elmulasztja. De ez talán egy hajszállal kevésbé zavar, hiszen hacsak nem egy ámokfutóval van dolgunk, biztosra vehető, hogy visszamegy a sávjába.
Parkolóhely keresés: Ez is nagy kedvencem. Városi forgalomban a dinamikus haladás nagy kerékkötője lehet egy 40-nel tötymörgő sofőr ("Mi van, várost nézel?!"), aki a világért sem jelezné szándékát, tudniillik ő parkolóhelyet keresne, és lassú haladása emiatt indokolt. Talán kevesebb - nála nem kevésbé paraszt - autóstársa rázná az öklét, és mutatná neki középső ujját.
Kérésem (imám, fohászom) a következő: Indexelj! Ne nézd levegőnek a többi sofőrt, mert lehet, hogy legközelebb téged szívat majd egy idióta a körforgalomnál, vagy eléd vág be irányjelző nélkül, téged fékezésre kényszerítve.
A nem indexelőket tehát azért utálom, mert leszarnak, semmibe vesznek, önző módon viselkednek.
